Zengő

szinonim név: Badacsony 8.

származása: Király Ferenc állította elő az Ezerjó és Bouvier keresztezésével, morfológiai bélyegei átmenetet képeznek a c. pontica és a c. occidentalis között.

termesztési értéke: korai érésű, bőtermő, termésátlaga 10-15 t/ha, erős növekedésű, államilag elismert (1982)  borszőlőfajta. Fekvés és talaj iránt közepesen igényes, fagytűrése közepes, szárazságtürö, rothadásra kissé érzékeny, kevés zöldmunkát igényel. Bora illatos, harmonikus, savas karakterű, de finom savakkal rendelkező, minőségi fehérbor. Klónozása folyamatban van, bejelentett klónja nincs.

feIhasználási aránya 1973-1997 között: 0,81 %, az utóbbi években csökkenő, telepített terület 627,1 ha.

hajtás: merev.

vitorla: nyitott, lapított, sárgászöld, gyapjas, levelei domborúak.

szártag: a háti oldalon barnászöld, a hasi oldalon zöld, csupasz, csíkozott, alig hamvas.

levél: kerek, középnagy, olyan hosszú mint széles, tölcséres vagy kiteritett, sima-hó1yagos, szövete nehezen fakadó, füzöld, fényes, zsiros, tagolatlan-karéjozott, karéjainak száma 0-3; vállöble nyitott, U-alakú, alapja ék alakú, melyet a lemez határol; oldalöblei nyitottak U-alakúak, alapjuk kerekített; széle fűrészes-csipkés, közepesen mélyen bemetszett; felszíne és fonáka pókhálós; erezete zöld vagy az erek töve vörös; a levélnyél vöröseszöld, csupasz, csíkos, hosszú.

fürt: vállas, középnagy, átlagtömege 140 g, tömött; a bogyó gömbölyű, középnagy, átlagtömege 2,3 g, irgászöld, nem mintázott, hamvas; húsa puha, leves, íze közömbös; héja középvastag, szívós.

morfológiai szempontbó1 hasonló fajta: Zenit.

Lap tetejére

Zenit

Szinonim név: Badacsony 7.

Származása: Király Ferenc állította elő az Ezerjó és a Bouvier keresztezésével, morfológiai bé1yegei alapján közelebb áll a c. pontica-hoz.

Termesztési értéke: korai érésű, bőtermő, termés-átlaga 10-14 t/ha, erős növekedésű, államilag elismert(1976) fehér borszőlőfajta. Fekvés és talaj iránt közepesen igényes, közepesen fagytürö, rothadásra kevésbé hajlamos, viszonylag szárazság tűrő, kevés zöldmunkát igényel. Bora az évjáratok többségében illatban, savakban gazdag de lágyulásra kissé hajlamos, savai finomak, minőségi fehérbor. K1ónozása folyamatban van, bejelentett klónja nincs.

Felhasználási aránya 1973-1997 között: 1,13 %, az utóbbi években változatlan, telepített terület 870,1 ha.

A hajtás: merev.

A vitorla: nyitott, lapított, fehéresen bronzoszöld, gyapjas, levelei domborodók.

A szártag: a háti oldalon barnásvörös, a hasi oldalon zöld, csupasz, barázdált és csíkozott, alig hamvas.

A levél: ötszögletű, középnagy, hosszú, hullámos, hó1yagos, szövete nehezen szakadó, füzöld, fényes, zsiros, karéjozott-hasadt, karéjainak száma 5; vállöble határozatlan-alakú, alapja ék alakú, melyet a lemez határol; oldalöblei határozatlan-alakúak, alapjuk határozatlan alakú; széle csipkés-fűrészes, sekélyen bemetszett; erezete részben vörös; a levélnyél lilászöld, pókhalós, csíkozott, középhosszú.

A fürt: vállas, kissé laza, középnagy, átlagtömege 100 g; a bogyó megnyúlt, kicsi, átlagtömege 1,7 g, sárga, kissé hamvas; húsa puha, leves; íze közömbös; héja vékony, közepesen szívós.

Morfológiai szempontbó1 hasonló fajta: Zengő, Ezerjó.

Főbb megkülönböztető morfológiai bélyegek: a leírás a Zengő fajtánál található.

Lap tetejére

Szürkebarát

Szinonim név: Pinot gris, Burgunder blauer, Rulander, Pinot franc gris, Pinot grigio, Burgunske sede,

Burgundac sivi.

Származása: francia fajta, morfológiai bélyegei alapján c. occidentalis.

Termesztési értéke: korai érésű, közepesen termő, termésátlaga 8-11 t/ha (klónjai ennél többet teremnek), középerös növekedésű, államilag elismert (1956) fehér borszőlőfajta. Fekvés és talaj iránt mérsékelten igényes, fagytűrése jó közepes, szárazságtűrő, rothadásra közepesen érzékeny, zöldmunka igénye kicsi. Bora illatos, tüzes, harmonikus, finom savú minőségi fehérbor. Klónjai: B. 10, C. 52,34, további klónozása folyamatban van. Felhasználási aránya 1973-1997 között: 1,65 %; utóbbi években növekedő, telepített terület 1272,4 ha.

A hajtás: elterülő.

A vitorla: nyitott, lapított, bronzoszöld, gyapjas, levelei homorúak-kiterítettek.

A szártag: a háti oldalon lilászöld, a hasi oldalon zöld, csupasz, csíkos, feltűnően hamvas.

A levél: ötszögletű, középnagy, olyan hosszú mint széles, széle lefelehajló, hó1yagos, szövete nehezen szakadó, alig fényes, zsíros, karéjozott-osztott (a klónok kevésbé tagoltak), karéjainak száma 3-5; vállöblének alapja s alakja ék alakú, alapját a lemez határolja; oldalöbleinek alapja s alakja határozatlan; széle csipkés, sekélyen és sürün bemetszett; felszíne csupasz, fonáka pókhálós; erezetének töve vörös; a levélnyél barnászöld, csupasz, alig mintázott, rövid.

A fürt: vállas vagy hengeres, tömött, kicsi, átlagtömege 60 9 (a klónok tömege lényegesen nagyobb); a bogyó gömbölyded, kicsi, átlagtömege 1,4 g, szürke, pontozott, hamvas; húsa puha, leves, olvadó; ize semleges; héja középvastag, szívós.

Morfológiai szempontbó1 hasonló fajta: Chardonnay, Pinot lioir, Pinotblanc

Lap tetejére

Sauvignon blanc

Szinonim név: Gros Sauvignon, Sauvignon blanc, Weisser sauvignon, Sauvignon bijeli, Sauvignon bianco Származása: francia fajta, morfológiai bélyegei alapján c. occidentalis.

Termesztési értéke: középérésű, erős növekedésű, közepesen termő, termésátlaga 8-1 1 t/ha, államilag elismert ( 1982) fehér borszőlőfajta. Fekvés iránt igényes, talajban nem válogatós, mérsékelten fagytűrő, szárazságtűrő, rothadásra közepesen érzékeny, kifejezetten zöldmunka igényes. Bora különleges illatú és zamatú, tüzes, testes, harmonikus minőségi fehérbor. Klónja: C. 297, további klónozása folyamatban van.

Felhasználási aránya 1973-1997 között: 0.98 %, az utóbbi években növekvő, telepített terület 758,6 ha.

A hajtás: félmerev.

A vitorla: nyitott, lapított, zöld vagy halványan bronzoszöld, gyapjas, levelei homorúak-kiterítettek.

A szártag: a háti oldalon halványan barnászöld, a hasi oldalon zöld, pókhálós, alig mintázott, alig hamvas.

A levél: kerek, középnagy, olyan hosszú mint széles, hullámos, sima-hóIyagos, szövete nehezen szakadó, sötétzöld, alig fényes, nem zsíros, hasadt-osztott, karéjainak száma 2-5; val1öble zárt, alapja ék alakú, melyet a lemez határol; oldalöbleinek alapja és alakja határozatlan, széle csipkés, közepesen mélyen bemetszett; felszíne pókhálós, fonáka bársonyos és gyapjas; erezete zöld; a levélnyél zöld, pókhálós, alig mintázott, rövid.

A fürt: vállas, tömött, kicsi, átlagtömege 1 00 g; a bogyó gömbölyded, zöldessárga, kicsi, átlagtömege 1,8 g, pontozott, alig hamvas; húsa puha, leves, olvadó; íze közömbös; héja középvastag, szívós.

Morfológiai szempontbó1 hasonló fajta: Semillon és a Sauvignon rose (mely a bogyó színe alapján elkülöníthető).

Lap tetejére

Zalagyöngye

Szinonim név: Egri csillagok 24.

Származása: Csizmazia József és Bereznai László állította e1ő, a Seyve Villard 12375 és a Csaba gyöngye keresztezésével, tehát fajhibrid.

Termesztési értéke: korai érésű, erős növekedésű, bőtermő, termésátlaga 13-16 tlha, államilag elismert( 1970) fehér borszőlőfajta. Fekvés és talaj iránt nem igényes, a szárazságot közepesen tűri, fagytűrő, peronoszpóra ellen toleráns, lisztharmatra érzékeny, kevésbé rothad, zöldmunka igénye közepes. Bora jellegzetes illatú s zamatú, diszkréten illatos, viszonylag lágy karakterű, asztali bor. Klónja nem ismert.

Felhasználási aránya 1973-1997 között: 5,33 %, az utóbbi években nagymértékben csökkenő, telepített terület 4122,7 ha.

A hajtás: elterülő

A vitorla: nyitott, lapított, bronzoszöld, pókhálós, levelei homorúak-kiterítettek.

A szártag: a háti oldalon lilásvörös, a hasi oldalon zöld, csupasz, részben mintazott, hamvas.

A levél: szabálytalan alakú, középnagy, hosszú hullámos, sima-hóIyagos, szövete nehezen szakadó, kissé fényes, fűzöld, nem zsíros, tagolatlan-karéjozott, karéjainak száma 0-3; vállöble nyílt vagy záródó alakja és alapja ék alakú, melyet a lemez határol; oldalöbleinek alakja és alapja ék alakú; széle fűrészes-csipkés, közepesen mélyen bemetszett; felszíne pókhálós; fonáka szőrösödő; erezete részben vörös; a levélnyél vörös, pókhálós, csíkos, rövid.

A fürt: ágas, laza, nagy, átlagtömege 200 g; a bogyó megnyúlt, zöldesfehér, középnagy, átlagtömege 2,9 g, hamvas, mintázatlan; húsa ropogós, húsos; íze közömbös; héja középvastag, közepesen szívós.

Morfológiai szempontbó1 hasonló fajta: Csaba gyöngye, Teréz, R.65, R. 71, R.73.

Főbb megkülönböztető morfológiai bélyegek: a leírás részben a Csaba gyöngye fajtánál, részben a Teréz fajtánál található.

Lap tetejére

Bianca

Szinonim név: Egri csillagok 40.

Származása: Csizmazia József és Bereznai László állította elő Seyve Villard 12375 és a Bouvier keresztezésével, tehát fajhibrid.

Termesztési értéke: korai érésű, erős növekedésű, közepesen termő, termésátlaga 9-12 t ha, toleráns, államilag elismert ( 1982) fehér borszőlőfajta. Talaj és fekvés iránt nem igényes, fagytürö, gombás megbetegedéseknek viszonylag ellenál1ó, nem rothad, virágzáskor a kedvezőtlen időjárási tényezőkre érzékeny, zöldmunka igényes, kicsi fürtje miatt kedvezőtlen szüretelésű. Bora alkoholban gazdag, semleges ízű, savai finomak, de lágyulásra hajlamosak, minőségi bor. Bejelentett kl6nja nincs.

Felhasználási aránya 1973-1997 között: 0,98 %, utóbbi években csökkenő, telepített terület 753,8 ha.

A hajtás: merev.

A vitorla: nyitott, lapított, bronzoszöld, pókhálós, levelei homorúak.

A szártag: a háti oldalon lilásvörös, a hasi oldalon vöröseszöld, csupasz, alig mintázott, alig hamvas.

A levél: határozatlan alakú, kicsi-középnagy, olyan hosszú mint szeles, tölcséres, sima, szövete nehezen szakad6, világoszöld, fényes, zsíros, tagolatlan-karéjozott, karéjainak száma 0-5; a vállöböl határozatlan alakú, nyitott, alapja ék alakú, alapját a lemez határolja; oldalöblei határozatlan alakúak, alapjuk ék alakú; szele fűrészes, közepesen melyen bemetszett; felszíne csupasz, fonáka csupasz, az ereken szőrösödő; erezete részben vörös; a levélnyél vöröseszöld, csupasz, alig mintázott, hosszú.

A fürt: hengeres, kicsi, átlagtömege 90 g, laza; a bogyó gömbölyű, középnagy, átlagtömege 2,3 g, hamvas, nem mintázott, zöldessárga; húsa ropogós, húsos; íze semleges; héja vastag, szívós.

Morfológiai szempontbó1 hasonló fajta: Palatina.

Lap tetejére

Királyleányka

Szinonim név: Feteasca regale, Feteasca muscatnaia, Danosi.

Származása: Erdélybő1 származó fajta, feltehetően a Kövérszőlő és a Leányka természetes kereszteződéséből jött létre, morfológiai bélyegei alapján c. pontica.

Termesztési értéke: középkésői érésű, erős növekedésű, bőtermő, termésátlaga 10-14 t/ha, államilag elismert ( 1973) fehér borsző1őfajta. Fekvés és talaj iránt közepesen igényes, viszonylag fagytűrő, pára- és tápanyagigényes, rothadásra hajlamos, szárazságra kissé érzékeny, sok zöldmunkát igényel. Bora illatos, zamatos, finom savakkal rendelkező, harmonikus, minőségi fehérbor. Klónja: 21.

Felhasználási aránya 1973-1997 között: 1,99 %, az utóbbi években csökkenő, telepített terület 1539 ,5 ha.

A hajtás: félmerev.

A vitorla: nyitott, lapított, bronzoszöld vagy sárgászöld, gyapjas, levelei homorúak-kiterítettek.

A szártag: a háti oldalon barnászöld, a hasi oldalon zöld, csupasz, csíkozott, kissé hamvas.

A levél: vese alakú, széles, középnagy, hullámos, sima, sötétzöld, szövete nehezen szakadó, fényes, zsíros, tagolatlan-karéjozott, karéjainak száma 0-3; vállöble széles ék alakú, alapja ék alakú, melyet a lemez határol; oldalöbleinek alakja és alapja ék alakú; széle fűrészes-csipkés, sekélyen és sürün bemetszett; felszíne pókhálós, fonáka szőrösödő és gyapjas; erezete zöld; a levélnyél lilászöld, szőrösödő, alig mintázott, rövid.

A fürt: kúpos, tömött, rövid, kicsi, átlagtömege 100 g; a bogyó gömbölyű, kicsi, átlagtömege 2,0 g, pontozott, alig hamvas; húsa puha, leves, olvadó; íze közömbös; héja vékony, tartós.

Morfológiai szempontbó1 basonló fajta: zeta, Mátrai muskotály, Leányka.

Főbb megkülönböztető morfológiai bélyegek: a leírás a Zeta fajtánál található.

Lap tetejére

Rizlingszilváni

Szinonim név: Müller Thurgau blanc, Müller Thurgau Rebe, Müller Thurgau, Müller Thurgau bianco, Riesling x Sylvaner.

Szarmazása: Müller Thurgau állította elő Geisenheimben a Rajnai rizling és Zöld szilváni (újabbi vizsgálatok szerint a Chasselas) keresztezésével, morfológiai bélyegei alapján c. occidentalis.

Termesztési érteke: korai érésű, erős növekedésű, bőtermő, termésátlaga 12-15 t/ha, államilag elismert ( 1956) fehér borszőlőfajta. Fekvés és talaj iránt közepesen igényes, túlterhelésre érzékeny, mérsékelten fagytűrő, rothadásra hajlamos, zöldmunka iránti igénye közepes. Bora kellemes illatú és zamatú, tüzes, de lágy karakterű minőségi vagy tájbor. Klónjai: C. 650, D. 100, K. 3.

Felhasználási aránya 1973~1997 között: 6,88 %, utóbbi években jelentősen csökkenő, telepített terület 5313,9 ha.

A hajtás: elterülő.

A vitorla: nyitott, lapított, sárgászöld, pókhálós, levelei domborodók.

A szártag: a háti oldalon barnászöld, a hasi oldalon zöld, csupasz, részben mintázott, alig hamvas.

A levél: ötszögletű, középnagy, olyan hosszú mint széles, hullamos, fűzöld, sima-hólyagos és ráncos, nem fényes, nem zsiros, osztott, ötkaréjú; vállöble zárt, határozatlan alakú, alapja ék alakú, melyet a lemez határol; oldalöbleinek alakja és alapja határozatlan; széle fűrészes-csipkés, sekélyen-közepesen melyen bemetszett; felszíne, pókhálós fonáka szőrösödő és pókhálós; erezete zöld; a levélnyél barnászöld, csupasz, alig mintázott, középhosszú.

A fürt: vállas, tömött, középnagy, átlagtömege 140 g; a bogyó gömbölyded, középnagy, átlagtömege 2,3 g, sárga, pontozott, alig hamvas; húsa puha, leves, olvadó; íze semleges; héja középvastag, kissé szívós.

Morfológiai szempontbó1 hasonló fajta: Rozália, Olasz rizling, 9/23,2/28.

Főbb megkülönböztető morfológiai bélyegek: a leírás a Rozália fajtánál található.

Lap tetejére

Ezerfürtű

Szinonim név: Kecskemét 5, Miklóstelepi 5.

Származása: Kurucz András és Kwaysser István állította elő, a Hárslevelű és a Piros tramini keresztezésével, morfológiai bélyegei alapján c. occidentalis.

Termesztési értéke: korai érésű, bőtermő, termésátlaga 9-14 t/ha, erős növekedésű, államilag elismert (1973), fehér borszőlőfajta. Talajra nem, de fekvésre érzékeny, tőkepusztulásra hajlamos, rothadásra, túlterhelésre és szárazságra érzékeny, fagytűrése közepes, zöldmunka igénye kicsi. Bora semleges ízű, alkoholban gazdag, harmonikus, savai finomak, de lágyulásra hajlamosak, fekvéstől és terheléstől függően bora asztali vagy minőségi bor. Klónja nem ismert.

Felhasználási aránya 1973-1997 között: 1,63 %, az utóbbi években csökkenő, telepített terület 1259,3 ha.

A hajtás: merev.

A vitorla: nyitott, lapított, sárgászöld, gyapjas, levelei homorúak-kiterítettek.

A szártag: a háti oldalon barnászöld, a hasi oldalon zöld; csupasz, kissé csíkozott, alig hamvas.

A levél: kerek, közepén, nagy, széles, kiterített, sima-hó1yagos, szövete nehezen szakadó, fűzöld, fényes, nem zsíros, tagolatlan-karéjozott (esetenként hasadt), karéjainak száma 0-5; a vállöböl nyitott, alapja és alakja ék alakú, melyet esetenként az ér határol; oldalöblei nyitottak, ék alakúak, alapjuk határozatlan alakú; széle csipkés, sekélyen bemetszett; felszíne csupasz , fonákja gyapjas; erezetének töve vörös, a levélnyél lilászöld, pókhálós, kissé csíkos, rövid.

A fürt: vállas, középnagy, átlagtömege 160 g, tömött; a bogyó: gömbölyű, kicsi, átlagtömege 1,6 g, sárga, pontozott, hamvas, húsa puha, leve színtelen, íze közömbös, héja vékony és szívós.

Morfológiai szempontból hasonló fajta: Hárslevelű, Tarcal 10, Zöld szilváni.

Főbb megkülönböztető morfológiai bélyegek: a leírás a Tarcal10 fajtánál található.

Lap tetejére

Chardonnay

Szinonim név: Chardonnay blanc, Morillon blanc, Weisser Kläwner, Pinot bianco, Ronci bile, Fehér burgundi. Származása: francia fajta, morfológiai bélyegei alapján c. occidentalis.

Termesztési értéke: korai érésü. középerös növekedésű, közepesen . termő, termésátlaga 9-11 t/ha, államilag elismert (1956) fehér borszőlőfajta. Fagytűrése jó, fekvés és talaj iránt mérsékelten igényes, viszonylag szárazságtűrő, rothadásra érzékeny, virágzáskori hűvös időjárás esetén rosszul termékenyül, zöldmunka iránti igénye közepes. Bora különlegesen illatos, fajtajelleges, savas karakterű, de finom savú, zamatos, minőségi fehérbor, kiváló pezsgőalapanyag. Klónjai: 75,96, C. 116, további klónozása folyamatban van.

Felhasználási aránya 1973-1997 között: 4,75 %, utóbbi években jelentősen növekedő, telepített terület 3670, 1 ha.

A hajtás: félmerev-elterülő.

A vitorla: nyitott, lapított, zöld vagy fehéreszöld, gyapjas, levelei homorúak-kiterítettek.

A szártag: a háti oldalon barnászöld, a hasi oldalon zöld, csupasz, csíkos, alig hamvas.

A levél: ötszögletű, kicsi-középnagy, olyan hosszú mint széles, hullámos, sima-hó1yagos, szövete nehezen szakadó, alig fényes, nem zsíros, tagolatlan-hasadt, karéjainak száma 0-5; vállöble U-alakú, alapja ék alakú, melyet gyakran ér határol; oldalöblei nyitottak, alapjuk leggyakrabban ék alakú; a levél széle fűrészes, sekélyen bemetszett; felszíne pókhálós, fonáka szőrösödő és pókhálós; erezetének töve vörös; a levélnyél barnászöld, szőrösödő és pókhálós, alig mintázott, rövid.

A fürt: vállas vagy kúpos, tömött, kicsi, átlagtömege 90 g; a bogyó gömbölyű, kicsi, átlagtömege 1,6 g, zöldessárga, nem mintázott, hamvas; húsa puha, leves, olvadó; ize semleges; héja vékony, kissé szívós. Morfológiai szempontbó1 hasonló fajta: Szürkebarát, Pinot noir, Pinot blanc.

Főbb megkülönböztető morfológiai bélyegek: leírás a Pinot noir fajtánál található.

Lap tetejére

Olaszrizling

Szinonim név: Riesling italien blanc, Welschriesling, Rizling Vlassky, Riesling italico, Taljanska grasevina. Származása: nem ismert, morfológiai bélyegei alapján c. occidentalis.

Termesztési értéke: késői érésű, középerős növekedésű, bőven termő, termésátlaga 12-14 t/ha, államilag elismert fehér borszőlőfajta, csak az elismert és kiemelt klónjai, szubklónjai szaporíthatók. Meleg fekvést igényel, talajban kevésbé válogatós, de a gyenge homoktalajokra nem való, mérsékelten tápanyagigényes, zöldmunka igényes, kevésbé rothad. Bora rezeda illatú, zamatos, tüzes, harmonikus minőségi bor. Klónjai: B. 5 ( 1990), B. 14 ( 1990), B. 20 ( 1980), GK. 1 (1969), P. 2, GK. 18, GK. 37, további klónozása folyamatban van. Felhasználási aránya 1973-1997 között: 7,5 %, utóbbi években kissé csökkenő, telepített terület 5795,6 ha.

A hajtás: elterülő.

A vitorla: nyitott, lapított, fehéreszöld, gyapjas, levelei domborodók.

A szártag: a háti oldalon halványan barnászöld, a hasi oldalon zöld, alig mintázott, alig hamvas.

A levél: határozatlan alakú, középnagy, olyan hosszú, mint széles, kiteritett, sima, szövete nehezen szakadó, világoszöld, alig fényes, zsiros, karéjozott-hasadt (egyes klónok, szubklónok esetében tagolatlan-karéjozott), karéjainak száma 3-5 vagy 0-5; vállöble határozatlan alakú, alapja ék alakú, melyet a lemez határol; oldalöbleinek alakja és alapja határozatlan alakú; széle fűrészes, mélyen és sürün bemetszett; felszíne csupasz, fonáka bársonyos és gyapjas; erezete zöld; a levélnyél barnászöld, pókhálós, alig mintázott, rövid.

A fürt: szárnyas, középnagy, átlagtömege 90-140 g, tömött; a bogyó gömbölyű, kicsi, át1agtömege 1,5 g, pontozott, sárga, alig hamvas; húsa puha, leves, olvadó; íze semleges; héja vékony, szívós.

Morfológiai szempontból hasonló fajta: Rozália, 9/23, Rizlingszi1váni, 2/28.

Lap tetejére

Ottonel muskotály

Szinonim név: Muscat Ottonel blanc, Muskat Ottonel, Muskat Ottonel bianco

Származása: Robert Moreau állította elő Franciaországban, szülői feltehetően a Chasselas és a Muscat de Saumur, morfológiai bélyegei alapján c. orientalis. .

Termesztési értéke: korai érésű, közepesen termő, termőképessége 8-10 t/ha, közepes növekedésű, államilag elismert ( 1956) fehér borszőlőfajta. Fekvés iránt nem,talaj iránt igényes, fagytürö, mérsékelt zöldmunkát igényel, rothadásra nem érzékeny, kedvezőtlen időjárás esetén rosszul termékenyül. Bora intenzív muskotályos illatú és zamatú, tüzes, de lágy karakterű, minőségi bor. Klónja: D. 90 (nincs bejelentve), további klónozása folyamatban van.

Felhasználási aránya 1973-1997 között: 3,48 %, az utóbbi években nagymértékben csökkenő, telepített terület 2629,9 ha.

A hajtás: elterülő.

A vitorla: nyitott, lapított, bronzoszöld, szőrösödő , levelei homorúak.

A szártag: a háti oldalon barnászöld, a hasi oldalon zöld, csupasz, alig mintázott, alig hamvas.

A levél: ötszögletű, kicsi, olyan hosszú mint széles, hullámos, sima, szövete könnyen szakadó, sárgászöld, alig fényes, zsíros, hasadt-osztott, karéjainak száma 2-5; a vállöböl határozatlan alakú, nyitott, alapja ék alakú, melyet a lemez határol; oldalöblei határozatlan alakúak, alapjuk ék alakú, széle csipkés, sekélyen és sűrűn bemetszett; felszíne és fonáka szőrösödő (serteszőrös); erezete részben vörös; a levélnyél barnászöld, szőrösödő, alig mintázott, rövid.

A fürt: vállas, tömött, kicsi, átlagtömege 100 g; a bogyó gömbölyű, középnagy, átlagtömege 2,6 g, fehér, pontozott, alig hamvas; húsa puha, leves, olvadó; ize muskotályos; héja középvastag, szívós.

Morfológiai szempontbó1 hasonló fajta: Chasselas s változatai, Kékmedoc, KM. 164.

Főbb megkülönböztető morfológiai bé1yegek: a leírás a Piros chasselas fajtáná1 található

Lap tetejére

Cserszegi fűszeres

Szinonim név: ­

Származása: Bakonyi Karoly állította elő az Irsai Olivér és a Piros tramini keresztezésével, morfológiai bélyegei alapján c. orientális.

Termesztési értéke: korai érésű, bőtermő, termésátlaga 10-12 tlha, középerös növekedésű, államilag elismert ( 1982) fehér borszőlőfajta. Fekvés és talaj iránt nem igényes, fagytürő, gombás megbetegedéseknek kissé ellenálló, szárazságra és túlterhelésre érzékeny, zöldmunka igényes. Bora alkoholban és savban gazdag, illatos, zamatos, fűszeres minőségi bor. Klónozása folyamatban van.

Felhasználási aránya 1973-1997 között: 1,98 %, az utóbbi években növekvő, telepített terület 1529,1 ha, ez a mennyiség nem tartalmazza az Alföldön, immúnis homokon nemes szölövesszövel (simavesszővel) végzett telepítéseket.

A hajtás: elterülő.

A vitorla: nyitott, lapított, barnászöld, csupasz, levelei homorúak.

A szártag: a háti oldalon barnászöld, a hasi olda1on zöld, csupasz, alig mintázott, alig hamvas.

A levél: ötszögletű, kicsi, olyan hosszú mint széles, fűzöld, tölcséres, sima-hó1yagos, szövete nehezen szakadó, fényes, zsíros, hasadt-osztott , karéjainak száma 3-5; vállöble és alapja ékalku, nyitott, alapját a levéllemez határolja; az oldalöblök határozatlan alakúak, alapjuk ék alakú; a levél szele fűrészes-csipkés, sekélyen és sürün bemetszett; a levél felszíne és fonaka csupasz; erezete zöld; a levélnyél vöröseszöld, csupasz, alig mintázott, rövid.

A fürt: vállas, tömött, közepes nagyságú, átlagtömege 150 g; a bogyó gömbölyű, kicsi, átlagtömege 1,8 g, pirkadtsárga, pontozott, hamvas; húsa puha, leves, olvad6; íze jellegzetesen fűszeres; héja vastag, szivós. Morfológiai szempontbó1 hasonló fajta: Nektar.

Lap tetejére

Zöld veltelini

Szinonim név: Grüneő Muskateller, Grüner Veltliner, Valtelin blanc, Ranfol blanc, Ranfol weisser, Ranfol bianco, Veltelinske zelene, Veltelinski zelenij.

Származása: feltehetően osztrák fajta, morfológiai bélyegei alapján c. occidentalis.

Termesztési értéke: középérésű, bőtermő, termésátlaga 10-15 t!ha középerös növekedésű, államilag elismert ( 1956) fehér borszőlőfajta. Fekvés és talaj iránt igényes, közepesen fagytürö, szárazságra érzékeny, rothadásra mérsékelten hajlamos, zöldmunka iránti igénye közepes. Bora kellemes illatú, gyakran fűszeres zamatú, tüzes, általában harmonikus, néha kissé kemény minőségi fehérbor. Klónjai: 133, K. 5, La. 10/83.

Felhasználási aránya 1973-1997 között: 3,43 %, az utóbbi években jelentősen csökkenő, telepített terület 2648,4 ha.

A hajtás: elterülő.

A vitorla: nyitott, lapított, zöld, gyapjas, levelei domborodók.

A szártag: a háti oldalon barnászöld, a hasi oldalon zöld, pókhálós, pontozott, alig hamvas.

A levél: kerek, középnagy, olyan hosszú mint szeles, széle lefelé hajló, sima-hóIyagos, szövete nehezen szakadó, fűzöld, alig fényes, nem zsíros, osztott, karéjainak száma 5; vállöblének alakja és alapja ék alakú, melyet a lemez határol; oldalöblei határozatlan alakúak, alapjuk kerekített; a levél széle csipkés, sekélyen bemetszett; felszíne , pókhálós, fonáka szőrösödő és pókhálós; erezete zöld; a levélnyél barnászöld, csupasz, alig mintázott, rövid.

A fürt: ágas vagy vállas, tömött, középnagy, átlagtömege 140 g; a bogyó gömbölyded, zöldesfehér, kicsi, átlagtömege 1,7 g; pontozott, alig hamvas; húsa puha, leves, olvadó; íze semleges; héja középvastag, szivós. Morfológiai szempontbó1 hasonló fajta: Zeus.

Lap tetejére

Rajnai rizling

Termesztési értéke: késői érésű, közepesen termő, termésátlaga 9-10 t/ha, középerős növekedésű, államilag elismert fehérborszőlő fajta, csak az elismert és kiemelt klónjai szaporíthatók. Talaj és fekvés iránt igényes, fagy- és szárazságtűrő, rothadásra és kocsánybénulásra hajlamos, zöldmunka igénye közepes. Bora illatos, zamatos, tüzes, savai kemények, de finomak, minőségi bor. A fürt: vállas, tömött, kicsi, átlagtömege 80 g; a bogyó gömbölyű, kicsi, átlagtömege I, 7 g, pontozott, fehéressárga, feltűnően hamvas; húsa puha, leves, olvadó; íze semleges; héja vékony, szívós.

Lap tetejére