Kék oportó

Szinonim név: Portugais bleu, Autrichien, Blauer Portugiesi, Oportorebe, Portugalske modre, Porthogese nero. származása: ismeretlen, egyesek osztrák, mások portugál eredetűnek tartják, morfológiai bélyegei alapján c. orientalis.

Termesztési értéke: korai érésű, erős növekedésű, bőtermő, termésátlaga 12-15 t/ha, államilag elismert ( 1956) vörös borszőlőfajta. Fekvés s talaj iránt közepesen igényes, inkább meleg fekvésbe való, téltűrése közepes, gombás megbetegedésekre, rothadásra érzékeny, viszonylag szárazságtürö, kevés zöldmunkát igényel. Bora lágy karakterű, jeIIegzetes zamatú, színanyagban közepesen gazdag (gyenge évjáratokban szegény) minőségi vörösbor. Klóntipusa: Kt. I, további klónozása folyamatban van.

Felhasználási aránya 1973-1997 között: 2,3 %, az utóbbi években gyakorlatilag változatlan, telepített terület 1776,6 ha.

A hajtás: elterülő.

A vitorla: nyitott, lapított, sárgászöld vagy halványan bronzoszöld, csupasz, levelei kiterítettek-domborodók.

A szártag: a háti oldalon barnászöld, a hasi oldalon zöld, csupasz, alig mintázott, nem hamvas.

A levél: szabálytalan alakú, nagy, olyan hosszú mint széles, tölcséres vagy hullámos, sima, szövete könnyen szakadó, fűzöld, fényes, zsíros, hasadt-osztott, karéjainak száma 3-5; váIIöble határozatlan alakú, záródó, alapja ék alakú, melyet a lemez határol; oldalöblei határozatlan alakúak; széle csipkés, mélyen bemetszett; felszíne s fonáka csupasz; az erek töve vörös; a levélnyél barnászöld, csupasz, nem mintázott, közephosszu.

A fürt: vállas, tömött, középnagy, átlagtömege 160 g; a bogyó gömbölyű, középnagy, átlagtömege 2,2 g, pontozott, hamvas, kék; húsa puha, leves, olvadó; íze közömbös; héja vékony, olvadó.

Morfológiai szempontbó1 hasonló fajta: Kékfrankos, Blauburger, Rubintos, Zweigelt.

Lap tetejére

Medina

Szinonim név: Medea, Egri csillagok 7.

Származása: Csizmazia József és Bereznai László állitotta elő a Seyve Villard 12286 és a Kékmedoc keresztezésével, tehát fajhibrid.

Termesztési értéke: korai érésű, bőven termő, termésátlaga 11-12 t/ha, középerös növekedésű, toleráns, államilag elismert (1984) vörös borszőlőfajta. Talaj és fekvés iránt nem igényes, gombás megbetegedéseknek viszonylag ellenáll, nem rothad, fagytűrö, szárazságra közepesen érzékeny, zöldmunka igénye kevés. Bora kissé lágy, jellegzetes zamatú asztali bor, rozé bora elfogadható minőségű. Bejelentett klónja nincs.

Felhasználási aránya 1973-1997 között: 0,23 %, utóbbi években csökkenő, telepített terület 181,5 ha.

A hajtás: félmerev.

A vitorla: nyitott, lapított, vörös, csupasz, levelei homorúak.

A szártag: a háti oldalon kékeslila, a hasi oldalon lilászöld, csupasz, alig mintázott, kissé hamvas.

A levél: ötszögletű, középnagy, olyan hosszú mint széles, tölcséres, sima, szövete nehezen szakadó, fűzöld, nem fényes, nem zsíros, hasadt, karéjainak száma 3-5; a vállöböl határozatlan alakú, leggyakrabban zárt, alapja ék alakú, alapját a lemez határolja; oldalöblei nyitottak, alakjuk és alapjuk ék alakú; széle fűrészes-csipkés, közepesen melyen belül metszett; felszíne és fonáka csupasz; erezete lilásvörös; a levélnyél lilásvörös, csupasz, csíkos, rövid. "

A fürt: vállas, tömött, középnagy, átlagtömege 120 g; a bogyó gömbölyű, kék, kicsi, átlagtömege 1,9 g, nem mintázott, hamvas; húsa puha, leves, olvadó; íze közömbös; héja vékony, olvadó.

Morfológiai szempontbó1 hasonló fajta: Nero, Rita.

Lap tetejére

Zweigelt

Szinonim név: Zweigeltrebe blau.

Származása: Zweigelt osztrák szőlész állította elő a Kékfrankos és a Szent Lőrinc fajták keresztezésével, morfológiai bélyegei átmenetet képeznek a c. orientalis s a c. pontica között.

Termesztési értéke: közepes érésü,bőtermő, termésátlaga 12-15 t/ha, középerös növekedésű, államilag elismert ( 1981) vörös borszölötajta. Talajban nem válogat, de tápanyagigényes, fagytűrése közepes, rothadásra közepesen érzékeny, túlterhelésre kifejezetten érzékeny, kevésbé zöldmunka igényes. Bora színanyagban gazdag, csersavdus,jellegzetes zamatú, minőségi vörösbor, túlterhelés eseten asztali bor. Bejelentett klónja nincs. Felhasználási aránya 1973-1997 között: 3,82 %, az utóbbi években változatlan, telepített terület 2951,5 ha.

A hajtás: kifejezetten elterülő.

A vitorla: nyitott, lapított, sárgás vagy barnászöld, gyapjas, levelei homorúak-kiterítettek.

A szártag: a háti oldalon lilásvörös, a hasi oldalon lilászöld, pókhálós, csíkos, hamvas.

A levél: vese alakú, középnagy, széles, hullámos, hó1yagos, szövete nehezen szakadó, sötétzöld, fényes, zsíros, karéjozott-hasadt, karéjainak száma 3-5; vállöble határozatlan alakú, alapja ék alakú, melyet esetenként a levélér határol; oldalöbleinek alakja s alapja határozatlan, gyakran kerekített; széle csipkés, sekélyen bemetszett; felszíne pókhálós, fonáka szőrösödő s pókhálós; erezete részben vörös; a levélnyél lilászöld, szőrösödő, alig mintázott, rövid.

A fürt: szárnyas, tömött, középnagy, átlagtömege 180 g; a bogyó gömbölyű, kicsi, átlagtömege 1,9 g, kék, pontozott, hamvas; húsa puha, leves, olvadó; ize közömbös; héja vastag, szívós.

Morfológiai szempontból hasonló fajta: Rubintos, Blauburger, Kékfrankos, Kékoportó.

Lap tetejére

Kékfrankos

Szinonim név: Franconien noir, Limberger, Blaufränkische, Frankovka, Franconia nera, Morvka Frankinja cma, Nagyburgundi.

származása: vitatott, pontosan nem ismert, morfológiai bélyegei alapján c. orientalis.

Termesztési értéke: középérésű, közepesen bőven termő, termésátlaga 11-12 t/ha, erős növekedésű, államilag elismert ( 1956) vörös borszőlőfajta. Fekvés s talaj iránt nem igényes (de gyönge-homoktalajföldben való), viszonylag fagy és szárazságtürö, nem rothad, kevés zöldmunkát igényel. Bora enyhen illatos (aszalt szilvára emlékeztető), testes, fanyar, savas karakterű, minöségi vörösbor. Klónja. G 379, klóntipusa Kt. I, további klónozása folyamatban van.

Felhasználási aránya 1973-1997 között: 9,39 %, az utóbbi években kissé növekvő, telepített terület 7254,0 ha.

A hajtás: félmerev-merev. .

A vitorla: nyitott, lapított, bronzoszöld, pókhálós, levelei domborodók, majd homorúak.

A szártag: a háti oldalon barnásvörös, a hasi oldalon barnászöld, csupasz, csíkozott, alig hamvas.

A levél: ötszögletű, középnagy-nagy, széles, tölcséres vagy kiterített, sima, szövete könnyen szakadó, sötétzöld, alig fényes, zsíros, tagolatlan vagy karéjozott, karéjainak száma 0-5; vállöbleinek alapja s alakja ék alakú, melyet a lemez határol; oldalöbleinek alapja és alakja ék alakú; széle fűrészes-csipkés, sekélyen bemetszett; felszíne s fonáka szőrösödő; erezete zöld; a levélnyél lilásvörös, csupasz, csíkos, középhosszú.

A fürt: vállas, tömött, középnagy, átlagtömege 150 g; a bogyó gömbölyű, kicsi, átlagtömege 2 g, kék, pontozott, hamvas; húsa puha leves, olv; íze közömbös; héja feltűnően vastag, szi6s.

Morfológiai szempontbó1 hasonló fajta: Zweigelt, Rubintos, Blauburger, Kékoportó.

Lap tetejére

Cabernet sauvignon

Szinonim név: Cabernet Sauvignon blauer, Petit Cabernet, Cabernet Sauvignon crni, Cabernet Sauvignon nero. származása: franciafajta, morfológiai bélyegei alapján c. occidentalis.

Termesztési értéke: késői érésű, erős növekedésű, közepesen termő, termésátlaga 8-10 t/ha, államilag elismert (1956) vörös borszőlőfajta, kl6njai az alapfajtánál lényegesen többet teremnek, lekinyérése kedvezőtlen. Fekve~ talaj és tápanyag igénye közepes, fagytűrő, szárazságra, terhelésre és rothadásra nem érzékeny, zöldmunka igénye nagy. Bora illatos, finom ízű, jellegzetes zamatú, testes minőségi vörösbor. Klónjai: E. 153, E. 183, C. 1 : további klónozása folyamatban van.

Felhasználási aránya 1973-1997 között: 1,0 %, utóbbi években jelentősen növekvő, telepített terület 773,0 ha. A hajtás: elterülő.

A vitorla: nyitott, lapított, bronzoszöld, gyapjas, levelei domborodók-kiteritettek.

A szártag: a háti oldalon lilásvörös, a hasi oldalon zöld, csupasz, alig mintázott, alig hamvas.

A levél: ötszögletű, közepes méretű, olyan hosszú mint széles, hullámos, sima-hóIyagos, szövete nehezen szakadó, sötétzöld, kissé fényes, nem zsíros, osztott, karéjainak száma 5; a vállöböl határozatlan alakú, záró oldali, alapja kerekített, alapját a lemez határolja; oldalöblei határozatlan alakúak, általában zártak, alapjuk kerekített vagy egyenes; a levél széle csipkés, mélyen és ritkán bemetszett; felszíne pókhálós, fonáka szőrösödő és pókhálós; erezetének töve vörös; a levélnyél borvörös, pókhálós, alig mintázott, rövid.

A fürt: ágas vagy vállas, közepesen tömött, kicsi, átlagtömege 90 g; a bogyó gömbölyű, kék, kicsi, átlagtömege 1,3 g, pontozott, feltűnően hamvas; húsa puha, leves, olvadó; íze fanyar (farkasalma íz); héja vastag, szivós. Morfológiai szempontbó1 hasonló fajta: Merlot, Cabernet franc, Zefir.

Lap tetejére

Cabernet franc

Szinonim név: Cabernet noir, Cabernet, Cabernet Franc noir, Gros Vidure, Gros Cabernet, Cabernet Franc nero. Származása: franciafajta, morfológiai bélyegei alapján c. occidentalis.

Termesztési értéke: későn érő, középerös növekedésű, közepesen termő, termésátlaga 9-11 t/ha, államilag elismert ( 1956) vörös borszőlőfajta, klónja lényegesen többet terem, lekinyérése kedvezöt1en. Mérsékelten talaj és tápanyagigényes, viszonylag fagytűrő, szárazságra nem érzékeny, kevésbé rothad, zöldmunka igénye nagy, terhelésre nem érzékeny. Bora illatos, finom, jellegzetes zamatú, testes minőségi vörösbor. Klónja: E. II, további klónozása folyamatban van.

Felhasználási aránya 1973-1997 között: 1,22 %, utóbbi években jelentősen növekvő, telepített terület 953,3 ha. A hajtás: elterülő.

A vitorla: nyitott, lapított, bronzoszöld, gyapjas, levelei domborodók.

A szártag: a háti oldalon barnászöld, a hasi oldalon halványan vöröseszöld, pókhálós, nem mintázott, nem hamvas.

A levél: ötszögletű, közepes nagyságú, olyan hosszú mint széles, hullámos, sima-hó1yagos, szövete könnyen szakadó, világoszöld, alig fényes, nem zsíros, osztott, karéjainak száma 5; a vállöböl határozat1an alakú, nyitott, alapja ék alakú, melyet a lemez határol; oldalöblei hatarozat1an alakúak, alapjuk általában ék alakú, de az oldalöbölben gyakran "fog" található; széle fűrészes-csipkés, közepesen mélyen bemetszett; felszíne pókhálós, fonáka szőrösödő és pókhálós; erezete zöld; a levélnyél vöröseszöld, pókhálós, nem mintázott, közephosszu.

A fürt: ágas vagy vállas, középtömött, kicsi, átlagtömege 90 g; a bogyó gömbölyű, kék, kicsi, átlagtömege 1,3 g, pontozott, feltűnően hamvas; húsa puha, leves, olvadó; íze fanyar (farkasalma íz); héja vastag, szivós.

Morfológiai szempontból hasonló fajta: Merlot, Cabernet sauvignon, Zefir.

Lap tetejére

Merlot

Szinonim név: Merlot noir, Merlot blau, Merlo, Merlau, Merlot nero.

Származása: francia fajta, morfológiai bélyegei alapján c. occidentalis.

Termesztési értéke: kései érésű, közepesen-bőven termő, termésátlaga 10-13 t/ha, erős növekedésű, államilag elismert (1973) vörös borsző1őfajta. Talaj és fekvés iránt igényes, fagyérzékeny, a szárazságot közepesen tűri, zöldmunka igényes, kevésbé rothad, agrobaktériumra kifejezetten fogékony, kedvezőtlen évjáratban rosszul termékenyül. Bora kellemes illatú, rendkívül finom zamatú, tüzes, telt, harmonikus, kellemesen fanyar minőségi vörösbor. Klónja: C. 348, további klónozása folyamatban van.

Felhasználási aránya 1973-1997 között: 1,52 %, utóbbi években erősen növekvő, telepített terület 1175,7 ha.

A hajtás: elterülő.

A vitorla: nyitott, lapított, fehéreszöld, de a széle piros árnyalatú, gyapjas, levelei homorúak-kiteritettek.

A szártag: a háti oldalon barnászöld, a hasi oldalon zöld, csupasz, nem mintázott, alig hamvas.

A levél: ötszögletű, közepesen nagy, olyan hosszú mint széles, hullámos, sima-hólyagos, szövete könnyen szakad6, sötétzöld, nem fényes, zsíros, osztott, karéjainak száma 5; vállöble határozatlan alakú, záródó, alapja ék alakú, alapját a lemez határolja; oldalöblei határozatlan alakúak, alapjuk ék alakú; széle fűrészes-csipkés, sekélyen bemetszett; felszínének felülete pókhálós, fonáka szőrösödő és pókhálós; erezete zöld; a levélnyél barnászöld, pókhálós, nem mintázott, hosszú.

A fürt: ágas, laza, középnagy, átlagtömege 120 g; a bogyó gömbölyű, kicsi, átlagtömege 1,7 g, kék, pontozott, feltünően hamvas; húsa puha, leves, olvadó; íze közömbös; héja középvastag, szívós.

Morfológiai szempontbó1 hasonló fajta: Cabemet franc, Cabemet sauvignon, Zefir.

Főbb megkülönböztető morfológiai bélyegek: a leírás a C. sauvignon fajtánál található.

Lap tetejére

Othello

Szinonim név: Arnold 1, Otelo, Canadien Hamburgh.

Származása: amerikai eredetű, Arnold állította elő a Clinton és a Kék trollingi fájtak keresztezésével, tehát fajhibrid.

Termesztési értéke: középérésű, középerős növekedésű, bőtermő, termésátlaga 10-13 t/ha, kett6s hasznosítású, direkt termő fajta. Szaporítása nem engedélyezett, az Eur6pai Uni6ban is tiltott. Tápanyagigényes, fagytürö, szárazságra érzékeny, a gombás megbetegedéseknek viszonylag ellenáll, nem rothad, zöldmunka igényes. Bora rubinpíros, enyhén labruszka ízű és illatú, csersavban gazdag asztali vörösbor. KIónja nem ismert.

Felhasználási aránya 1973-1997 között: az utóbbi évtizedekben nem szaporítottak.

A hajtás: elterülő.

A vitorla: nyitott, lapított, sárgászöld, nemezesen gyapjas, levelei homorúak-kiterítettek.

A szártag: barnászöld, pókhálós, mintázatlan, nem hamvas, a kacskepz6des rendszertelenül szaggatott.

A levél: ötszögletű, középnagy, hosszú, tölcséres, sárgászöld vagy sötétzöld, sima-hóIyagos, szövete könnyen szakadó, alig fényes, nem zsíros; hasadt-osztott; karéjainak száma 2-4; vállöble zárt, alapja ék alakú, melyet a levéllemez határol; oldalöblei határozatlan alakúak; széle fűrészes, közepesen melyen bemetszett; felszíne csupasz, fonáka szőrösödő és pókhálós; erezete zöld, vagy az erek töve vörös; a levélnyél szőrösödő és pókhálós, barnászöld, mintázatlan, közephosszú.

A fürt: vállas, tömött, kicsi-középnagy, átlagtömege 105 g; a bogyó gömbölyded, középnagy, átlagtömege 2,1 g, kék, feltűnően hamvas, nem mintázott; húsa kásás, nyálkás, kocsonyás; labruszka ízű; héja vastag, szívós. Morfológiai szempontbó1 hasonló fajta: Szürke othello.

Főbb megkülönböztető alaktani bélyegek: bogyó színében van, a Szürke othello bogyója szürke.

Lap tetejére